5. rész

5. rész

Jin

Sophie POV

Azt mondtam értem. Nos, nem értettem. Vagyis jobban mondva félre értettem. Azt hittem lebuktunk. Nem. Ehelyett csak Petra leleményessége volt az oka, hogy kijött. Ugyanis áthívták a srácot, aki ajtót nyitott nekik. Azt hittem ismerkedni. De nem. Amint beértünk a házba Petra elordította magát.

-          Gyorsan! Tedd tönkre a csövet! Mindjárt itt lesz!

Mi csak értetlenül néztük, hogy az a kettő mit csinál a konyhában a csövekkel a mosogató alatt, amikor csengettek. Én álltam a legközelebb az ajtóhoz és reflexszerűen ki is nyitottam egy szó nélkül. Leesett az állam. Én ilyen pasit még nem láttam. Ez a pasi szép!!! Elmosolyogta magát az arcom láttán mire becsuktam a számat.

-          Helló! Jin vagyok. – mondta

-          Sophie. – mondtam

-          A cső. – mondta.

-          A cső. – mondtam.

-          Nem akarsz beengedni, hogy megnézzem?

-          De be akar engedni. – lökött félre Petra.

Ránéztem Tessára miközben besompolyogtam a nappaliba, ahol Mia és Alexa éppen Bikficet próbálta eltűntetni Bethany pedig próbált nekik jelezni, hogy vigyék már be Haru szobájába. Tessa arca nem, hogy lángolt az maga volt a láng. Teljesen zavarban volt. Áhá szóval Jin nyitott nekik ajtót. Kedvesebbnek tűnik, mint a Szatír lakótársa. Petra, minket és a kutyát takarva, beinvitálta a 10 másodperce rögtönzött problémánk színhelyére. Amikor Jin háttal volt a nappalinak Alexa és Mia feltűnésmentesen bevitték Bikit Haru szobájába. Én pedig oda álltam a konyhapultjához megnézni, hogy mit sikerült ezeknek összehozni. Gondolhattam volna, hogy a női leleményességük és a hirtelen jött pánik miatt valami pánikszerű dolgot csináltak. Aha, azt csináltak. Szabályosan kitéptek egy csövet. Hogy hogyan azt ne kérdezzétek, számomra is rejtély. Amikor ránéztem Jin arcára ugyan azt láttam rajta, mint ami a sajátomon is lehet. Az abszolút elképedés és a tehetetlenség apró mosolya. Ja, ezzel nem lehet mit tenni. Jin azért mégis bepróbálkozott. Oda ment a mosogatóhoz leguggolt és a kezébe vette a hirtelen kitépet, szerintem inkább kirúgott, csövet és megnézte. Az úgy eltört, hogy még én is láttam, hogy nincs mit tenni ki kell cserélni.

-          Hát… ezt nem tudom megjavítani. Teljesen tönkrement. – mondta Jin.

És tényleg tele volt a hangja sajnálattal.

-          De az a jó hír hogy csak ez a része – mutatta fel a kezében lévő cső darabot – törött el. Szóval csak egy rövid csere lesz az egész. Holnap átjövök és megcsinálom. Ezt – mutatta fel ismét a csövünket – elviszem mintának, hogy a boltban jót vegyek.

Egészvégig Tessahoz beszélt. Minket, többieket konkrétan észre sem vett.

-          Rendben – mondta Tessa, aki végre megtalálta a hangját. – Akkor holnap.

Ó te jó ég. Ezt úgy mondta mintha valami randi dolog lenne benne. Nem bánnám, így ahogy néztem őket, és ahogy egymásra néztek abszolute összeillettek.

-          Hát akkor én most megyek is – mondta Jin.

-          Tessa majd kikísér. – lökte meg Petra finoman Tessát, hogy ébredjen már fel.

Amikor az ajtón kívülre értek Jin mondott még valamit Tessának, amire ő válaszolt, de nem értettem mit. Hátra mentem a kapuhoz, hogy valamivel betömjem a lyukat vagy legalább valamilyen szinten szökés biztosra csináljam a hátsóudvart.

Mire végeztem be is esteledet Bikit bent hagytuk a házba. Sajnáltuk volna kint hagyni kutyaház nélkül. Haru telefonált, hogy a városban tölti az éjszakát, ami nekünk azt jelentette, hogy nincs kajánk. Éppen nyüglődtünk, hogy hogyan szerezzünk kaját.

-          Kell lennie valahol egy térképnek a katalógusban. - lapozgattam a sajátomat – Emlékszem, hogy láttam csak nem néztem meg jobban.

-          Te egy térképet sem nézel meg rendesen, ezért tévedsz el mindig. – mondta Mia.

-          Mégis tudja, hogy mi hol van a Földön. – fűzte hozzá Bethany, aki személyes sértésnek vette, ha valakit a gyatra tájokozódási képessége miatt cikiznek.

-          Meg van. – kiáltottam fel.

-          És van valami kaja lehetőség? – kérdezte Alexa.

-          Van. Nem is egy. – mondtam vigyorogva. – Van az Akadémia területén egy étterem és egy….. SZUPERMARKET?

-          Mi? – kérdezte Petra.

-          Ez most komoly? – mondta Bethany is.

Átnyújtottam nekik a katalógust és Tessára néztem. Az akciónk óta csendes volt és mosolygott magában. Sejtettem az okát.

-          Srácok szerintem menjünk el bevásárolni, aztán éttermezni is. – vigyorgott Zara.

-          Jó. De úgy egyél majd, hogy nincs kocsink. Vinni pedig nem fogunk. – közölte vele Alexa.

Zara erre elgondolkodott.

-          Menjünk. – mondta Mia

-          Oké 10 perc múlva indulás. Addig mindenki pisiljen, igyon, öltözzön át vagy, amit akar. – mondta Petra.

Így mindenki ment a dolgára. Én csak átöltözni akartam. A kutya akciónkon leizzadtam. Miután átöltöztem (fekete rövid gatya, fehér poló, fekete Converse), épp zsebre akartam vágni a telefonomat…., ami nem volt meg. Úgy emlékeztem az ablakpárkányon hagytam mikor elkezdtem őrködni, de ott nem volt. Levertem volna? Kihajoltam hátha látom a félhomályban mivel fehér. De nem volt a tetőn, pedig a földre biztos nem eshetett, max a csatornába. Megnéztem a padlón is. Sehol. Végignéztem az egész szobámat, de semmi.

-          INDULÁS – ordította el magát Zara.

Jól van mindegy, majd ha hazajöttünk megkeresem. Most menjünk enni.