21. rész
A barátnője leszel, mert azt
mondtam
Sophie POV
Először csak férfias illata járta be az orromat, majd
teljesen elkábította az agyamat. Észre sem vettem és a nyelve már a számat
járta be. Amikor a mellkasához szorított azt hiszem szívritmuszavarom lett.
Csak a légzésre koncentráltam. Ki-be, ki-be. És ezután már semmire nem
emlékszem. Egy valamit leszámítva. Azt a valamit, ami böködte a fenekemet.
Félreértés ne essék, amikor ezt a furcsa dolgot éreztem Suga még mindig a
mellkasához ölelt. Meg akartam nézni mégis mi van mögöttem, talán a kutya jött
be az udvarról, vagy mi, de amikor meg akartam fordulni egy morgást kaptam
válaszul és Suga csak még erősebben szorított magához. Ennek ellenére a fenekem
böködése nem maradt abba. Kicsit még mocorogtam egy sort mire Suga felsóhajtott
és kinyitotta a szemeit.
-
Ha nem húzol el innen, garantálom, hogy a létező összes
reményedet elveszíted.
-
Persze! Még háborodj fel te. Én csak a küldönc vagyok,
de persze mindig a küldöncök fejét harapják le az olyan nagyurak, mint te.
-
J-Hope! – mondtam
-
Mondjad szívi.
-
Miért böködted a fenekem?
-
Puhának tűnt.
-
Az arcod is puhának tűnik. Lehet kicsit megjáratom
benne az öklömet. – motyogta Suga lehunyt szemekkel, majd az arcát a hajamba
fúrta – Mit üzentek a többiek?
-
Kupaktanács a nappaliban.
-
Mindjárt megyünk. – mondta.
Mondanom sem kell bele lettem volna pirulva a zoknimba, ha
lett volna rajtam. Zokni híján az összes zavarom az arcomba tódult. Suga ismét
sóhajtott egyet. Majd eltolt magától.
-
Öltözz fel! Addig kimegyek. Hol van a fürdő?
-
Folyosó vége. – mondtam.
Felkelt és a laza járásával, majdhogy nem szétcsúszva,
kiment.
-
Hála az égnek. Mit csináltam? Ez tiszta kínos. Most
akkor mi van? – mondtam, mint egy magamnak.
-
Adsz egy törölközött?
A galaxis utazást megszégyenítve fénysebességgel pattantam
fel az ágyamról és rohantam be a gardróbba becsapva magam után az ajtót. Egy
másodperccel később rájöttem, hogy ez bizony félre érhető és bunkó is, így csak
lekaptam egy törölközőt, természetesen rózsaszín példányt, és kimasíroztam a
bázisomról. Lehajtott fejjel nyomtam a kezébe.
-
Tessék.
Egyből visszavonulót fújtam és már indultam vissza, amikor
elkapta az egyik kezemet. A csuklom köré fonta az ujjait és gyengéden
visszahúzott.
-
Megbántad?
Nem volt semmi harag, bánat, méreg vagy arrogancia a hangjában.
Egész egyszerűen csak megkérdezte. Ránéztem. Talán egy fél percig bámulhattam,
amikor úgy éreztem rendeződött bennem minden a tegnap estével kapcsolatban
annyira, hogy normális választ tudok neki adni.
-
Nem. Csak zavarba ejt. Nekem még soha nem… soha nem
volt ilyenben részem.
Látszólag meglepte a válaszom, majd mintha egy kis diadal is
lett volna az arcán. Odahúzott magához és homlokon puszilt, majd megfordult és
kiment. Gyorsan visszabújtam a gardróbba és valami viselhető után néztem.
Megvártam, míg visszaért és elmentem a fürdőbe, hogy megmosakodjak. A hajam
égnek meredt, mikor tükörbe néztem. Kicsit szó szerint is. Villámgyorsan
megmosakodtam és valamilyen szinten rendbe szedtem a hajamat.
-
Készen vagy? – jött Hope hangja az ajtó túloldaláról.
-
Hagyd már! Had készüljön el. – mondta Suga.
-
Kész vagyok. – nyitottam ki az ajtót.
-
Nagyszerű! - ragadta meg a karomat Hope és levonszolt a
nappaliba.
-
Na, végre! Megjött a gerlepár is. – nyűglődött
Jungkook.
-
Kuss már! Minél előbb elszabadulunk erről, annál előbb
mehetsz vissza videojátékozni. De ahhoz az kell, hogy csendben maradj.
-
Mi az összeülés tárgya? – kérdezte Suga a kanapé egyik
feléhez lépve, ledobta Jungkook lábait róla, és maga mellé húzva engem, leült.
-
Ti. – vágták rá szinte egyszerre.
-
Mi?- néztem kicsit kétségbe esve.
-
Jah. Pontosabban a megtámadásod és a csajok védelme. –
mondta Jimin unottan, mint aki bemagolt szöveget mond.
-
És mi a nagy ötlet? – kérdezte Suga.
-
Egyszerű. – mondta RapMon – Te és S.
-
Most már mindegyikőtök így fog hívni? – forgattam a
szememet.
-
Járni fogtok és mindenki dönthet ki kihez fog költözni.
– folytatta RapMon oda sem figyelve rám, nekem meg leesett az állam.
De úgy tűnik ezen az egészen én problémáztam egyedül,
mindenki más teljesen nyugodtan hallgatta őket.
-
Várj! Mi? – adtam most már hangot a háborgásomnak.
-
Te és Suga…
-
Meg ne ismételd. – förmedtem rá – Ez egy rossz terv.
-
Nem az. – mondta Kook, látszólag nyugodtan, viszont már
viszketett a tenyere, hogy játszhasson, de az enyém is, hogy valakit jól képen
töröljek.
-
Figyelj! – kezdte V – Sugától mindenki fél. Nekem
elhiheted. Ovis kora óta ismerem a srácot, és azóta megkap, amit csak akar
egyetlen nézésével.
-
Ne túlozz! – szólt rá Suga – Két nézésembe kerül.
Erre a fiúk egységesen felröhögtek.
-
Lényeg a lényeg. – folytatta V – Ha mindenki úgy tudja,
hogy te meg Suga jártok, akkor mindenki be akar majd vágódni nálad, hogy
bevágódhasson Sugánál. Ami azt jelenti, hogy a suli nagy részének eszébe sem
jut majd valamit elkövetni ellenetek. A többieket pedig már le tudjuk rendezni.
Ez egy jó terv. – nézett rám nyomatékosan.
Aha, ő is játszani akar.
-
Lásd be S. Van értelme. – mondta Mia.
Nem hiszem el, hogy S.-nek hívott.
-
Csak el kell játszanod semmi kötelezettség vagy
ilyesmi. – mondta J-Hope mosolyogva – Sőt, ha akarsz az én ágyamban is
aludhatsz. – vigyorogta.
Erre Suga megfeszült mellettem. Van egy olyan érzésem, hogy
Hope nagyon jól ki tudja találni mi az ember gyengepontja.
-
Mindjárt meglátjuk, milyen gyorsan futsz, te ló. –
fenyegette Suga.
-
Mi ez a költözés dolog? – pánikoltam tovább.
-
Az semmi. – mondta Tessa – Csak…
-
Csak így hatékonyabban tudnánk rátok vigyázni. –
segített neki Jin.
-
Ja, ez meg miattatok van. – sóhajtottam.
-
Mindenki miatt. – háborodott fel Tessa.
-
Na, akkor jártok végre vagy mi lesz? – lógott le a
karfán Jungkook.
Mindenki rám nézett én meg hirtelen nem tudtam, hová bújjak.
Felnéztem Suga szemébe és a tekintetem ott is maradt.
-
Én benne vagyok, ha te is. – súgta olyan halkan, hogy
csak én hallhassam.
-
Ez így nem jó. Az elsőt rendesen akarom. - motyogtam
-
Senki nem mondta, hogy nem lehet rendes az
álkapcsolatotok. – mondta Kook felpattanva, gondolta „Addig üssük a vasat, amíg
meleg.” – Felőlünk járhattok is annál jobb. Már úgy is aludtatok együtt…
Suganak eddig tartott. Befogta Kook száját és belenyomta a
fejét a kanapéba.
-
De csak aludtunk. – mondtam, és az arcom vörösségéből
tudtam ezt senki nem hiszi el.
-
Na mit mondasz Angyal lány? – kérdezte RapMon –
Mindenki biztonsága. Vagy a te lelki világod?
