3. rész

3. Rész

A kutya

Miután leszálltunk és begyűjtöttük a csomagjainkat a társaság kitalálta, hogy pisilniük kell és szomjasak. Így mindenki szétszéledt és intézte a maga dolgát ilyen és ehhez hasonló kiabálásokkal, amik már csak a hátunknak szóltak. „Nekem is vegyél vizet. Ha láttok valahol hambit ott ne hagyjátok. Nekem kell egy Szöulos póló. Miért? Csak.” Megbeszéltük, hogy a kijárat előtti padokon várjuk be egymást a pár perces teendőinkkel. Már majdnem mindenki végzet. Mindenkinek volt piája, hambija, sőt Alexa még vattacukrot is talált valahol és most tiszta kék volt tőle mindenki. Egy kivétellel. Sophie éppen akkor rohant le a reptérre vezető lépcsőn, amikor már pánikolni kezdtünk volna a hiányától. Futás közben mosolygott és integetett. Összenéztünk. Mi van? Mosolyog és integet? Az tény, hogy a repülőgépen folytatott beszélgetésünk után mosolygott és boldognak tűnt, de ez már eléggé régen volt. És azóta mosolyog?

-          Hol voltál rá…- „-d vártunk már mióta” fejezte volna be Haru, ha nem akasztja el a szavát Sophie.

Frankon elesett. Vagyis kiment a lába és…… röhög…… még mindig röhög. Hát ez megkergült? Mi van?

-          Bedrogozták, amíg mi nem figyeltünk? – fordultam Alexához, aki csak nézet, mint a hülyék.

-          Én ilyen droggal még nem találkoztam.

Ja, nos azt kétlem.

-          Van valami a kezében. – mondta Petra

-          Mi van a kezedben? – kérdezte unottan Zara

-          Kutya.

-          De komolyan mi van a kezedben Sophie. – kérdeztem én is kissé már türelmetlenül.

-          Kutya. – válaszolta ismét egyszerűen miközben felkaparta magát és vonszolta a csomagjait maga után. Tényleg egy kutya volt a kezében.

-          Honnan szereztél te egy kutyát? – hitetlenkedett Tessa.

-          Még hozzá egy magyar vizslát? – kérdezte Bethany.

-          Hogy kerül Dél-Koreába egy magyar vizsla kölyök. – értetlenkedtem.

Már nyitotta a száját, hogy megmagyarázza.

-          Ne válaszolja. – szóltam rá.

Mire becsukta a száját, rá nézett a kölyökkutyára az visszanézett rá, és ennyi volt. Megint mosolygott. Rásandítottunk Harura, ő vissza ránk.

-          Ha nem találjuk meg a gazdáját megtartjuk. – mondta végül a könyörgő tekintetünkre mivel már Tessa és Zara is Sophie mögött álltak és nézték a kis kölyökkutyát.

-          De ne fűzettek nagy reményeket ahhoz, hogy a miénk marad. Egy ilyen kutya biztos ritkaság számban megy itt. Szóval annyira ne szeressétek meg. – mondta miközben kivette Sophie kezéből és az Akadémia területéig az ő ölében volt.

Az Akadémiához taxival mentünk. Két taxira volt szükségünk. Haru, a kutya, Tessa, Bethany, és én ültünk az elsőben. A másodikban Zara, (ahogy láttam éppen ölt valakit a hátunk mögött a kocsiban, csak reméltem, hogy nem a sofőrt) Petra, Alexa és Sophie. A csomagokat gőzöm nincs hogyan, de beügyeskedtük a csomagtartókba.

Az Akadémiáról tudni kell, hogy ez tényleg valami elit cuccos. Egy kész kis város vagy mi. Csupa családi házakat láttunk, amikor kinyitották nekünk a kaput. Haru olvasta közben az ismertető katalógust, amit a papírjainkkal küldtek mindegyikünknek. Rajta és Sophien kívül senki nem olvasta el. Komolyan nem tudom, hogy csinálja, de az a lány mindent elolvas. Na vissza a területhez. A családi házak szép egyformák voltak. Hurráááá. Főleg mivel Bethany és Sophie egyszerűen képtelenek normálisan tájékozódni. Jól kezdődik. Mikor a taxik megálltak, hogy kitegyenek minket (Zarat konkrétan kirúgta a sofőr az első ülésről). Jött az a rész, hogy azt, amit betuszkoltunk a csomagtartóba ki kell venni. Haru előre ment kinyitni az ajtót. Mi bevittük a táskákat, amik alapból nálunk voltak, és visszamentünk megszenvedni a többi cuccunkért. Nem meglepő, Zara volt az első aki ki tudott venni egyet. Igen a sajátját. Kivette a cuccait és ment szobát foglalni, mi meg jól ott maradtunk. Ekkor mindenki egymásra nézett azzal a tipikus „This is SPARTA!” tekintettel és elkezdődött a harc. A második Alexa és Tessa lett. Szinte egyszerre rántották ki a táskáikat és rohantak mint az őrültek. Mikor beértek hallottunk egy hatalmas puffanást és Tessa elröhögte magát. Nagy valószínűséggel ők a házban folytatták a harcot. A harmadik Bethany lett, majd mikor már beért a házba Petra követte. Nekik szerencséjük volt nem volt vita, mert nem fej-fej mellett mentek. Én követtem őket. Felviharoztam és az első szobát, amit megláttam lefoglaltam. Tulajdonképpen az összes szoba nagyon hasonló volt. Ugyan az a berendezés. Hatalmas ágy, íróasztal, pipereasztal, egy hatalmas gardrób, és polcok jó sok polc. Az én ablakom az utcára nézet. Éppen láttam, ahogy Sophie próbálja ki sakkozni a cuccait, miközben Haru a kezében a telefonjával olyan volt mint mi, amikor wifi-t keresünk. Sophie mondott neki valamit, amire olyan fejet vágott, mint aki megvilágosodott és rohant be a házba. Igen, tényleg a wifi-t kereste. Vagyis a jelszót próbálta kitalálni, ami a katalógusban volt. Eközben hallottuk, ahogy beszűrődik a sofőr és Sophie hangja. Nagyon úgy hangzott, mint egy veszekedés. Szinte mindenki egyszerre, Haru kivételével, aki valamiért még mindig a wifi-t akarta megfejteni, rohant ki. Sophie éppen abban a pillanatban rántott egy hatalmasat az egyik csomagján és… már megint elesett. Sőt még jobb. Magára rántotta a csomagjait. Igen, az összeset. Nem tudom, hogyan ha csak az egyiket akarta kivenni, de neki sikerült. Éppen a csomagok közül mászott elő, miközben a kedves sofőr bácsi, akit mint utólag kiderült Zara vezetni tanított egész úton, elhúzott a társa után, aki már elindult ki tudja mikor. Szerencse, hogy Haru még az ajtónyitás előtt fizetett nekik.

Sophie ránk nézett és ennyit mondott.

-          A kutya?

-          A kutya? – kérdeztük egyszerre értetlenül Bethanyval.

-          AKUYTA!!!!!!! – ordítottunk fel mind egyszerre.

-          Nyugi a hátsó udvarba engedtem. – kiabált ki Haru.

-          Megkönnyebbülés. – mondta Petra.

Sophie összekaparta a cuccait és bement a házba. Neki maradt az utolsó emeleti szoba. Harujé volt az egyetlen földszinti és egyben legnagyobb szoba. Sophie szobája Bethany és Petra szobája között volt és a bal oldali szomszéd házra nézett. Miután felért egyből elkiabálta magát.

-          AKUYTA!!!!

-          Nyugi a hátsó udvarban van. – közöltem vele, amit már tudott.

-          Egy frászt. A szomszédban van. – jött le e lépcsőn. – Ó, Haru te kivetted a csomagjaidat?

-          Mi? – kérdezte Haru.

-          Kivetted a taxiból a csomagjaidat?

-          Ti nem vettétek ki nekem? – nézett ránk hitetlenkedve.

-          Őőő, kellett volna? – kérdezte Alexa.

-          LÁNYOK!!!

-          Sajnáljuk- mondtuk egyszerre.

-          Fel kell hívjam a taxi társaságot. – mondta Haru.

-          Én mondtam, hogy nem tud vezetni. – közölte Zara.

-          Ez hogy jön ahhoz, hogy elhúztak Haru cuccával? – kérdeztem.

-          Hidd el – mondta Sophie – ez az egyetlen oka, amiért elhúztak Haru cuccával.

 Majd kiment a hátsó kertbe megnézni, hol ment át a kutya és visszacsalni.