10. rész

10. rész

Kisujj eskü

Suga POV

Követtük Sophiet a nappaliba.

-          Már megint eltévedtél? – kérdezte Tessa.

-          Igen. – válaszolta egyszerűen.

Még hazudik is értünk.

-          Rendben. – mondta RapMon. – Egy napot kérünk a hallgatásunkért cserébe.

Nem hiszem el, hogy ebbe komolyan belementünk.

-          Mi? – kérdezte a vezetőjük.

-          Egy napot velünk kell töltenetek. És mi határozzuk meg, hogy melyiket és mikor. – mondta Jin.

A lányok összenéztek. Olyanok voltak mintha telepatikusan kommunikálnának. A többség csak megvonta a vállát. Angyalka csak bólintott.

-          Rendben. Egy nap, amit ti választotok ki, de egyszerre kell együtt lennünk. – mondta a vezetőjük.

-          Ezt, hogy érted Mia? – kérdezte Jin.

Ja, tényleg Mianak hívják.

-          Úgy, hogy nem kérhettek meg minket rá külön. Vagy egyszerre leszünk mind együtt egy napon keresztül, vagy sehogy.

-          Héj, itt mi alkudozunk, nem ti. – méltatlankodott Kook.

-          Jó lesz így is. – mondta RapMon.

-          Oké, akkor szerződjünk.

-          Hogy mondod? – kérdeztem

-          Úgy érti, hogy fogjanak kezet. Aztán két kiválasztott fél elszakítja ezt a köteléket. – mondta Angyalka.

-          Aztán mindenki kisujj esküt fogad, hogy betartja a szavát. – fűzte hozzá a rövid vörös hajú.

Mi csak néztünk rájuk. Rezzenéstelen arccal néztek vissza ránk. Ezek halál komolyan gondolták. Nem bírtuk tovább muszáj volt legalább egy kicsit elnevetnünk magunkat. Hát ilyet sem hallottunk még a saját köreinkben.

-          Oké. – mondta végül RapMon.

A kezét nyújtotta Mia felé ő megfogta.

-          Szólítom tanúnknak Tessat. – mondta Mia.

-          Szólítom tanúnknak Jint. – utánozta RapMon.

-          Sophie a szöveget. – mondta Mia.

-          Fogadom, hogy a szavamat megtartom. Állom a sarat bármire is kértek és ígérem, mindent titokban teszek meg. – mondta Sophie eskü gyanánt a szöveget, amit Mia elismételte, majd Jin és Tessa elvágta a köteléket.

-          Rendben akkor kisujj eskü. – mondta Zara.

Felálltak egy sorba és a kisujjukat nyújtották felénk. Nem tehettünk róla megint nevetnünk kellett. Tényleg teljesen komolyan gondolták.

-          Jesszus. Hagyjátok már abba a röhögést és kulcsoljátok rá a kisujjatokat a mieinkre. – mordult fel a barna hajú. Azt hiszem ő volt az, aki szimplán elaludt azon az estén.

-          Jó-jó. De ez akkor is vicces. – fogta a hasát Jimin.

-          Annyira nem az. – mondta Angyalka – Mindenki, aki eddig megszegte ezt a fajta esküt kórházban kötött ki.

Ezt olyan komolyan mondta, hogy mindenki elhallgatott. Jungkook remegő hangon kérdezte.

-          Tényleg?

-          Nem. – mondta egyszerűen – De a nevetést abba hagytátok és amúgy sem érünk rá egész nap.

-          Nap. – mondta Jin. – Akartam is már mondani. Nincs kedvetek átjönni vacsorára holnap?

-          Ez most a letöltendő 1 nap vagy sima meghívás? – kérdezte Zara.

-          Sima meghívás. – mondta Jin.

-          Legyen. – vágta rá Mia. – Na, kisujjakat ide.

És igen. Kénytelenek voltunk mindenkivel lekisujjazni. Komolyan gyerekkoromban sem csináltam ilyet, ezek a lányok meg rávettek minket pár perc alatt. Boszorkányok. Angyalkát hagytam utoljára. Kifejezéstelen arccal nyújtotta felém a kezét. Csak most néztem meg jobban. Te jó ég. Mekkora keze van. Mint egy általános iskolásnak. Amikor felé nyújtottam a kisujjamat egyszerűen köré kulcsolta az övét és már húzta is vissza. Még így is éreztem, hogy alig érte vele át az enyémet.

-          Oké, akkor mi megyünk is. – mondta Mia.

-          Akkor holnap várunk titeket vacsorára. – mondta Jin.

Jesszus, mint egy háziasszony.

-          Harut is hozzátok. Szívesen megismernénk. – mondta RapMon.

Olyan, mint aki szinte várja ezt a vacsorát.

Sophie POV

Hát ezen is túlestünk. Hála Istennek. Kínos volt.

-          Haru! – kiabált Mia – Megjöttünk.

-          Milyenek a szomszédok?

-          Dögösek. – sóhajtotta Bethany.

-          Meghívtak minket holnap vacsorára. – mondta Tessa.

-          Ó. Az nagyszerű. – mondta Haru.

Na ez érdekes lesz.

Más nap reggel

Éppen reggeliztünk a nappalink közepén és Tom és Jerryt néztünk. Ebben a részben éppen Tomot sajnáltam. Amikor Haru bejött.

-          Lányok ma be kell mennünk az iskolába beiratkozni.

-          És vásárolni. – mondta teli szájjal Alexa.

-          És vásárolni. – mondta Haru. – Öltözzetek fel és indulunk.

A suli tulajdonképpen nem, hogy hatalmas, hanem gigászi. De tényleg. És elvárják tőlem, hogy itt ne tévedjek el. A beiratkozás könnyen ment. Tulajdonképpen csak alá kellett írni a papírókat. Azt mondták minden egyebet az első napon kapunk meg, ami holnapután lesz. Amikor kijöttünk a suliból éppen Haru magyarázott valamit arról, hogy a suli területén nincs annyi lehetőség vásárolni. Ezért ki kell mennünk a városba.

-          Amúgy is jó lenne kicsit kimozdulni. – mondta – Tudjátok, ha elkezdődik a suli csak heti egyszer lehet kijárni a területről vagy csak különleges engedéllyel, amit az iskola elsőknek és valamilyen sportágban kiválóan teljesítőknek adnak csak.

-          Heee!! Ez komoly? Tiszta börtön. Többet kell vásárolnunk, mint szoktunk. – mondta Mia.

-          Petra? – nézet Petrára Alexa.

-          Én benne vagyok. És abba is, hogy most már ti is játszatok egy kicsit. Persze nem akkora tétben, mint én. – mondta Petra.

-          Király. Már amúgy is fogytán volt a pénzünk. – mondta Zara vigyorogva.

Taxit hívtunk és mentünk a városba.