4. rész

4. Rész

Az akció

Amíg Haru telefonált mi körbe néztünk. Ez a ház egyáltalán nem olyan volt, mint a régi lakásunk. A régi lakásunk olyan volt, mint egy galéria. Egyben volt a nappali a konyha és az étkező. Ebből következett, hogy soha nem ott csináltunk dolgokat ahol kellett volna. Jó nyilván a konyhában főztünk, amikor kedvünk volt hozzá. A szobák pedig az emeleten voltak ahol csak egy korlát volt így az egész lakás egy nagy tér volt. És a régi lakásunkban 2 fürdőszoba volt. Itt csak egy van. EGY. 8 nőnek egy fürdőszoba. A konyhát egy pult választotta el az étkezőtől és simán be lehetett látni a nappaliba onnan. Amúgy nagy ház volt. Nagyobb, mint ami kívülről látszott. Haru visszajött a telefonálásból.

-          Azt mondják meg vannak a csomagok, de be kell menjek értük a városba.

Ja igen. Elfelejtettem említeni az Akadémia 30 km-re van a várostól. Haruért küldtek egy taxit. Ugyanaz a taxi társaság, ha már bénák voltak. Közben Sophie is visszajött.

-          Nem hallgat a nevére és nem jön vissza. – panaszkodott.

-          Nevére? – kérdezte Tessa zavarodottan miközben írt egy listát Harunak, hogy milyen kaját hozzon.

-          Igen. Bikfic. Ez a neve.

-          Erről mi miért nem tudtunk? – kérdezte Zara miközben próbált valami értelmes csatornát találni, de csak próbált.

-          Menj át és kérd vissza. – mondta neki Haru.

Sophie sarkon fordult és kirohant a házból. Körülbelül 4 perc múlva reszketve jött vissza. Úgy tűnt mint, aki egyszerre dühös és zavarban van.

-          Kutya? – kérdezte Bethany.

-          Tapló! – mondta Sophie

-          Ez az új neve? – kérdezte Haru szobájából kiordítva Petra – Srácok itt van még egy fürdő. Hááá ezt Haru eltitkolta.

-          Nem, ez a szomszédunk neve. – mondta Sophie

-          Hmm? – nézett rá Alexa.

-          Nem adja oda. Azt mondta vegyem el, ha kell, de ahhoz át kell jutnom rajtuk.

-          És mért vagy ilyen zavarba. – kérdezte Tessa Sophie lángvörös arcát fürkészve.

-          Mert nem elég, hogy tapló de még egy perverz is.

Erre mind rá kaptuk a fejünket.

-          Mi?

-          Ki az a hülye, aki alsógatyában nyit ajtót egy vad idegennek, amikor látja, hogy ki jön.

-          Várj. Mi? – kérdeztem

-          Minden házban van egy ilyen kis kamera, ami mutatja, hogy ki van az ajtód előtt. – válaszolt Sophie.

-          Nem az mi. Hanem , hogy alsógatyában?

-          Mindegy. Most a ti körötök jön. Menjetek át érte ti. – jelentette ki Sophie.

Petra és Alexa sóhajtva felálltak és átmentek. De nagyjából egy percen belül vissza is jöttek.

-          Nem nyitott ajtót senki. – közölték.

-          Nem próbálkoztatok eléggé. – duzzogott Sophie.

-          Talán már nincsen is itthon. – mondta Tessa.

-          Akkor elég hamar leléphetett Gatyáska. – mondta Bethany.

-          Menjünk át érte.

Sophiera néztünk.

     – Úgy értem, hogy másszunk át a kerítésen és hozzuk vissza. Aztán betömjük a lyukat, amit ásott.

-          Nem is rossz ötlet. – mondta Zara. Ő az ilyenekben mindig benne volt.

-          Hát jó. – mondta Alexa is, aki a múltja miatt a mászásban is megedződött.

-          Hülyéskedtek? – kérdeztem – Ne már. Majd visszahozzuk mikor visszajön a szomszéd.

-          Szomszédok. – mondta Sophie – A Szatír azt mondta nekem, hogy khm…. „Rajtunk kell átjutnod.” – utánozta a hangját a Szatírnak.

-          És mi van, ha még itthon vannak csak nem nyitottak ajtót másodszorra? – kérdezte Petra.

-          Jó. – mondta Tessa – Te és én – mutatott Petrára – csengetünk. Ezzel is eltereljük a figyelmüket, amíg Zara és Alexa visszahozzák a kutyát.

-          Én is megyek. – mondta Sophie.

-          Egy fárszt jössz. – mondta Zara – Megint összeesel és annyi volt az akciónak.

-          Nem fogok.

-          Át sem tudsz mászni a falon. – kontrázta Alexa.

-          Őőő csajok…. Haru hol van? – kérdezte Bethany.

-          Elment. – mondta Tessa.

-          Mikor? – kérdeztem

-          10 perce. – közölte velem.

-          Hála az égnek. Nem díjazta volna a „ törjünk be a szomszédba és hozzuk vissza az ideiglenes kutyánkat” akciót. – mondta Petra

-          Jó akkor én nem megyek. – mondta Sophie. – De figyelek majd a szobámból.

-          Oké. Akkor Petra és Tessa csenget, Zara és Alexa mászik, Sophie és Bethany bentről figylenek, én meg majd az utcán lézengek és szólok, ha bármi gyanús dolog van. - mondtam

-          Akkor akcióra. – mondta Zara

Sophie POV

Felrohantam a szobámba miközben felvettem a telefonomat. Csoportos hívásban voltunk, amit Mia indított. Alexa és Tessa headset-ről, ha mégis itthon lennének a Szatírók, mi többiek telefonról. Amint a szobámba értem félre rugdaltam az útból a csomagjaimat és kinyitottam az ablakot. Olyan amerikai ablak volt ez is. Olyan felhúzhatós, hogy jól rám csapódjon amilyen szerencsém van. A telefont a párkányra tettem és kihajoltam. Éppen abban a pillanatban, amikor Zara földet ért és Alexa már a tégla kerítés tetején volt. Igen téglakerítések választották el a házakat, de mindegyik udvarból vezetett egy kapu a másik udvarba, de zárva volt. Megnéztem, amikor a kutya ásott alatta egy lyukat. Elnéztem balra. Tessa éppen akkor csöngetett be. Miát nem láttam és Bethanyt sem. Alexájék éppen elkezdték átnézni az udvart, amikor Tessa legnagyobb ijedségére nyílt az ajtó. Ebből a szögből nem láttam, hogy ki áll az ajtóban, de Tessa arcából gondoltam, hogy nem Gatyáska. Ugyan is Gatyáskának szép kidolgozott felsőteste volt és hófehér bőre. Nem véletlenül jöttem zavarba, aztán meg mérgesedtem be. Amint megszólalt sejtettem, hogy egyike lesz az itteni beképzelt bagázsnak. Tessa egész végig az arcát nézte miközben nem tudott megszólalni. Petra pedig türelmetlenül toporgott mellette, majd rám nézett. Én meg ingattam a fejem, hogy nincs még meg, találjanak ki valamit. Petra elkezdett bemutatkozni. Kezet nyújtott. De Tessa még mindig csak bámult. Ez érdekes. Visszanéztem Alexára és Zarára. És majdnem szívrohamot kaptam. Mit csinálnak ezek? Mind a kettő teljes életnagyságban állt az üveges teraszajtó előtt és bámultak be, a kezükkel meg árnyékolták a szemüket. És még én buktatnám le őket? Ugyan már lebuktunk volna még azelőtt, hogy én elesek. Zara ekkor rám nézet én meg elkezdtem mutogatni, hogy nem vagytok normálisak gyertek már el onnan, mire Zara válaszul ingatta a fejét, hogy nincs meg és mutogatott, hogy visszajönnek. Ekkor hallottam egy ajtó csapódást előttem és reflexből visszabújtam. A szobámból lestem át a szomszéd ház ablakára. Nem igaz. Ott a kutya. És Gatyáska is. A kutyával. A szemét. Simán visszaadhatta volna az egész cécó nélkül. Szatír úr felkapta a fejét és nagy valószínűséggel az ajtaja felé bámult majd lette a kutyát és kiment. Láttam a kutyát a két ház közötti fa levelei között. Fa. Igen, másznom kell a kutyáért. Zara éppen átmászott a mi udvarunkba, amikor elkezdtem kimászni a tetőre, hogy rá tudjak mászni a fára. Először értetlenül nézett. Majd amikor Alexa is a kerítés tetején volt vadul elkezdet integetni. Leesett neki, hogy mit csinálok. Alexa nem értette mi baja van, ezért arra nézett amerre ő. Na akkor ő is elkezdet vadul integetni. Igen úgy ahogy volt. A kerítés tetején. Ja, fő hogy ne keltsünk feltűnést. Átmásztam a fára és egész könnyen eljutottam a szobáig. Ahol zárva volt az ablak. Öhm… erre nem gondoltam. Megpróbáltam felnyitni feszegettem, ahogy tudtam, de akkor csapódott az ajtó én meg alig tudtam az ablakból arrébb mászni, hogy meg ne lásson. Eltelt nagyjából 2 perc, amikor láttam, hogy Tessa és Petra jönnek vissza hozzánk és meglátnak. Azt hiszem, azokat a fejeket nem fogom elfelejteni soha. Mia is befutott a képbe, amikor Petra tátott szájjal, mint egy hal elkezdet az ujjával felém bökögetni. Bethany meg az ablakából lógott ki, mert hogy éppen röhögő görcsöt kapott. De legalább Alexa leszenvedte már magát a kerítésről. Ajtó csapódás. Elment? ELMENT!!! Oké. Utolsó esély. Megpróbáltam még egyszer felfeszíteni az ablakot. Sikerült. Az ablak engedett. Be tudtam mászni. Felkaptam a kutyát és rohantam az ablakhoz. Már másztam volna ki, amikor rájöttem, hogy ez így nem lesz jó. A kutyával a kezemben nem tudok visszamászni. Tehetetlenül fordultam vissza a szobába, hogy mit csináljak, amikor megakadt a szemem egy fekete sálon. Felkaptam a kutyát a mellkasomhoz kötöttem és spuriztam. Éppen a fán ügyeskedtem át magamat, amikor megint hallottam az ajtó csapódást. És a fenébe nem zártam vissza az ablakot. Amikor megfordultam, hogy megnézzem lát-e reccsent az ág alattam, én meg fejjel előre estem. Az volt a szerencsém, hogy beakadt a lábam és az fékezet. A kutya kiesett a sálból, de hála az égnek Alexa időben ért oda és elkapta. Én viszont estem tovább és puff. Ráestem Zarára teljes hosszomban. Szinte ugyanabban a pillanatban rántottak talpra Tessáék és sprinteltek be minket vonszolva a házba. Nem értettem először, hogy mért. Aztán láttam, hogy nyílik az ajtó és egy srác jön ki rajta. Már értem.