2. rész

2. rész

Az igazi kezdet

Miután bevágtam a durcit elaludtam. Mikor felébredtem még az út felénél sem jártunk. A füles leesett a fejemről, ki tudja mikor, és nem volt kedvem visszatenni. Beszélgetni akartam. Kiönteni a szívemet. Leállítottam a zenét, eltettem a táskámba a fülest és a telefonomat, majd körbe néztem. Semmi. Mindenki benyomta a szunyát. Nem csodálom sokat kivett belőlünk ez az egész herce-hurca. Ahogy körbe járattam még egyszer a tekintetemet elgondolkodtam. Na nem a problémáimon, azokat kezdtem megemészteni. A lányokon. Azon, hogy min mentek keresztül. Lenéztem a mellettem alvó Tessára.

Barna, állig érő haj és bájos arc. Az anyukája meghalt szülés közben, az apja beleőrült ebbe, más rokona nem volt. Árvaházba került, ahol mindenki kikezdte. A nevelők, a társai, a próbaszülők. Általában megszökött onnan és az utcát járta, graffitizett. Így talált rá Haru. Azóta fest és rajzol. Rettentő ügyes benne.

Haru. Ő mindig meglátta másban, hogy érdemes-e szeretni, hogy mihez van tehetsége. Haru örökbe fogadta akárcsak engem. Én soha nem ismertem a szüleimet. Vagyis semmi infóm nincs arról, hogy miért hagytak egy árvaházba. Haru engem egy versenyen szedett össze. Amolyan ki mit tud verseny volt. Nos nekem a nagy szám volt az amit tudtam. Igen ez így értelmetlen. Éppen 4 évesen osztottam ki egy rakat srácot, akik Zarat verték. Ezért tetszettem meg neki.

Most Zarara néztem. Lila haj, fekete sapi annak ellenére, hogy nyár van és a fennének sem kell a sapi. Zarát kis korában állandóan bántották. Mert őt 3 évesen adta be az anyja ugyanabba az árvaházba, ahol én is voltam. És a többi gyerek utálta, mert Zarat igazából szerették a szülei, csak nem tudtak ennivalót adni neki és a 4 nagyobb testvérének sem, így kénytelenek voltak lemondani róla. De már az ő családja sem él. Nem sokkal azután, hogy őt betették a zaciba leégett az otthonuk. Este volt és senki nem vette észre. Azt mondták nem szenvedtek, álmukban megfulladtak a füstben. Viszont a testüket így sem tudták megmenteni bennégtek. Zara idősebb, mint én. Amikor megmentettem ő 5 volt. Mióta Harunál van harcművészeteket tanul. Minket is szokott tanítani.

Zara mellett volt Petra. Petra olyan, mint Ariel csak nem tud énekelni és nincs uszonya, sem beszélő hal és rák haverja. Szerintem már sejtitek, hogy neki sincs családja. Vagyis van csak megszökött. Nos benne az az érdekes, hogy elege lett a csipkéből és a bálokból. 12 volt amikor megszökött párizsi otthonából. Haru 14 évesen talált rá. Senki nem gondolná de a két év alatt az alvilágban élt és utazgatott. Sok-sok ismerőse és adósa is lett, mert hogy Petra kiválóan ért a szerencsejátékokhoz. Szinte soha nem veszít. Ezt néha kihasználjuk, amikor pénz kell. Fifty-fifty ha nyer. Fele neki fele nekünk. Igen jó üzletasszony. És soha nem szabad tőle kölcsön kérni csak ha a bandában vagy. Rajtunk kevésbé drasztikusan hajtja be a dolgokat.

Ó és ott van Alexa. Sima barna haj hatalmas pillák. Általában Petrával látják együtt nem is véletlenül. Alexa a maffia világában nőtt fel és egy éve szakította ki onnan Haru. Nem volt könnyű, ami szerintem érthető. Droggal kereskedett. Ismer minden létező és nem létező drogot. Rengeteget szokott mesélni nekünk a múltjáról. Innen tudjuk például, hogy a szórakozó helyeken nem, hogy nem isszuk meg az ott hagyott piát, de üvegben is kérjük. Ugyanis vannak olyan pohárkák amiknek a falán van a drog, belül nyilván, és az italban oldódik fel.

Haru és Alexa előttünk ültek. Zara és Petra a mellettünk lévő sorban, a mellettünk lévő üléseken. Most jön az a rész, hogy hátra kell forduljak a többi két taghoz. Mögöttünk volt Bethany és Sophie.

Bethanyról annyit, hogy tépet állig érő halvány festett vörös haja van. Kikurt jól áll neki. Volt is sikere a régi sulinkban. De tulajdonképpen mindegyikünknek, még a kus sztrájkot folytató Sophienak is, amin nem kell csodálkozni. Ő tényleg egy angyal. Szőke hullámos haj, amit minden lány irigyel tőle. És ha ez nem lenne elég olyan kék szemek, amibe az ember belenéz és bele akar veszni. Az ő történtét már ismeritek. Szóval vissza Bethanyhoz. Igen őt is érték veszteségek. A veszteség színhelye pedig a vidámpark. Elvesztették a szülei és nem is találták meg soha. Haru talált rá. 3 éven keresztül keresték a szüleit minden létező módon, de se hírük se hamvuk nem volt. Mintha direkt hagyták volna el a lányukat egy vidámpark kellős közepén, hogy egy boldog család megszánja. Ez a család voltunk mi. Igen ez nem is banda, jöttem most rá. Hanem család. Mind keresztülmentünk már valamin, ami megértet pár dolgot velünk. Legfőképpen egymást értjük emiatt. Most már értem. Sophie látta azt, amit én nem. Egy másik életet éltem, mert féltem a sajátomtól. Féltem beismerni, hogy pöcsfejekkel vettem magam körül, mert őket jobban elviseltem, mint azt amin keresztül mentünk. Mert már mind viseljük a többiek sorsát is. Sophiera néztem. Engem nézett azokkal a mindent tudó kék szemeivel. Időközben felébredhetett vagy nem is aludt. Néha csak becsukja a szemét, ilyenkor bár nem tudja néha látjuk remegni. És tudjuk, hogy a félelemtől remeg, mert újra éli az egészet, akár akarja, akár nem.

-          Héj - mondtam neki.

-          Hmm?

-          Igazad volt. Tényleg jó lesz nekünk, hogy elköltözünk egy helyre, ahol tiszta lappal kezdhetünk.

-          Mondanám, hogy én meg mondtam... De én megmondtam.

Nevetünk mind a ketten.

-          De mééééért Szöul, méééééért a világ másik fele. Nem lett volna elég New York másik fele az is elég messze van. – nyüglődtem tovább.

-          Nem. – komoly volt. Nem mosolygott a viccnek szánt nyűgömön.

-          Miért? – kérdeztem.

-          Mert kell nekünk egy hely. Egy hely, ahol senki nem ismeri a történetünket csak mi. És csak rajtunk áll, hogy kit veszünk a bizalmunkba.

Nem mondhatnám, hogy meglepett ezzel a szöveggel. Mindegyikünk tudja, hogy többet tud, mint azt kinézné az ember az ártatlan nebáncsvirág külsejéből. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, amit mondott. Igaz. New Yorkban sokszor csak azért haverkodtam össze valakivel, mert XY haverja volt és nem akartam megbántani, pedig irritált az illető. Szöulban viszont magunkat adhatjuk. Nem kell senki előtt jó pofiznunk. Ez ám a tiszta lap mondhatom.

-          Egyre több kedvem van ehhez a kalandhoz. – mondtam neki.

Rám mosolygott. Őszintén mosolygott hosszú idő óta.

-          Ez ciki a Maknaenk előbb értette, mint én. – fordultam vissza motyogva úgyhogy azt más nem hallhatta.

De nem számoltam azzal, hogy már az egész társaság minket bámult és mosolyogtak. Ezek füleltek! Visszamosolyogtam.

Ja, igen. Gondolom észrevettétek, hogy Harut és engem nem jellemeztem külsőre. Hát íme.

Haru akár hiszitek akár nem csak 34 éves. És igen ő is tanulni fog velünk együtt. HÁHÁ. Átéli a szenvedéseinket ő is. Egyenes gesztenyebarna haja és mogyoró barna szeme van. Szép csajszi. Igen csajszi és nem nőci. Rettentő fiatalos.

És én. Hosszú fekete hullámos haj és fekete szemek. Ja tudom tiszta gengszter vagyok. Na jó nem.

Ranglista:

Haru – Leader 34 éves

Mia – Leader (amikor Haru nem az) 19 éves

Tessa – 19 éves

Zara – 20 éves

Petra – 19 éves

Alexa – 18 éves

Bethany – 18 éves

Sophie – Maknae 18 éves

Ui.: És miért én vagyok a Leader, amikor Zara idősebb nálam? Mert én voltam az első, akit Haru kiemelt Zara meg a második. Ez van.