15. rész

15. rész

Tesi

Sophie POV

Visszacsúsztatta a lapot.

„Mi történt a karoddal?”

Ránéztem a karomra. A kötés kicsit kilógott a pulcsim alól.

„Nem emlékszem.” – írtam vissza.

„Fáj?”

„Csak tompán lüktet.”

„Akarod, hogy megnézem?”

„Ehhez is értesz?”

„Ha tudnád.”

Erre el kellett magam mosolyognom, de nem írtam neki vissza. Csöndben ültük végig Mr. Tanner, mint utóbb kiderült így hívják, óráját. Tessa és Jin végig levelezték. Alexa rajzolgatott, Bethany csak révedezve bámult ki az ablakon. Suga aludt a fejét a padra hajtva. Én pedig megpróbáltam figyelni. Többé-kevésbé sikerült is. Legalábbis akkor, amikor nem azon kaptam magam, hogy Suga szemeibe bámulok. Már éppen be akartam vetni a hajamat szemellenzőnek, amikor csengettek.

-          Irány a tesi. – pattant fel Alexa kicsit túl lelkesen.

-          Ne olyan hevesen, kisasszony. Itt egy lista arról, hogy mit kell elolvasni mindenkinek.

-          Oké. – mondta Alexa mind, akinek minden mindegy ezzel kapcsolatban.

A tanár csak furcsán bámult rá. Kifelé menet mindegyikünk elvett egy lapot az asztaláról. A szekrényeinkhez menet elkezdtem olvasgatni a címeket.

-          Neeeehhhhh. Csak ezeket neeeeehhheee. – nyüglődtem.

Hát persze, hogy a világirodalom legunalmasabb olvasmányait kell elolvasnunk még a fél év előtt.

-          Én nem aggódom ezzel kapcsolatban. – karolta át a nyakamat Alexa.

-          Ja, én sem. – karolta át a derekamat Bethany.

-          Egy szóval majd én elolvasom, nektek pedig elmesélem.

-          Pontosan. – bökte meg az orromat az ujjával Alexa.

Fölnevettem. A szekrényünkhöz érve kiszedtük a suli egyen tesi cuccát. Ja, itt egyen tesi cucc volt, amibe ha az ember bele gondol nem is rossz. Amíg Zarat vártuk felültem a szekrényemmel szemközti ablakpárkányra és lenéztem az udvarra. A kosárpálya körül egy kisebb tömeg gyűlt össze. Éppen valaki kosarat dobot és minden lány úgy sikított, hogy majd kiugrott a bugyijából. Tessat is felfedeztem. De ő nem az őrjöngő tömegben volt. Egy padon ült egy fa alatt és onnan nézte a kosarazókat. Éppen oda szaladt hozzá az egyikük és megcsókolta. Szóval Jin is játszik. Mondott neki valami, amire Tessa csak bólintott és elindult a suliba. Talán vizet visz neki.

-          Sophie. Gyere már. Elkésünk

-          Jövök.

Az öltöző is egész nagy volt. Öltöző szekrényekkel, köztük padokkal. Miközben éppen öltözködtünk megjelent Tessa.

-          Sophie. Megnézhetem az órarended?

-          Igen. Bent van a táskámban.

-          Köszi.

Miközben éppen a cipőmet kötöttem be a szemem sarkából láttam Tessat.

-          Miért fényképezed le az órarendem?

Úgy megijedt, hogy majdnem elejtette a telefonját.

-          Mindenkiét lefényképeztem, hogy tudjuk, ki hol van éppen.

-          Értem. – mondtam kicsit kétkedve.

Csengettek.

-          Hát akkor nekem most mennem kell. Jó tesizést. – kiabálta és már itt sem volt.

A terembe beérve a tanár éppen azt kiabálta, hogy akiknek bármiféle sebesülése van, az menjen oda hozzá. Így odamentem. Megnézte a karomat, majd azt mondta nem vészes, de ma még ne tesizek csak szedjem össze a labdákat.

Suga POV

A lányok szekrényeinél vártuk Jinnel, hogy Tessa visszajöjjön. Éppen az ablakpárkányra ültem fel és lógattam a lábamat, amikor lépéseket hallottunk. Leugrottam.

-          Lefényképeztem. Tessék. – adta vissza a telefonomat.

-          Köszi Tessa. Ezzel leróttad a tartozást. – mondtam neki.

Jin csak mordult egyet.

-          Mi van? Ők ajánlották fel. Én csak éltem vele.

-          Jó most, hogy megszerezted, amit akartál menj tesire. – nézett a telefonomra Jin, hogy hol van éppen Sophie.

-          Van még valami. – mondta Tessa - Útközben összefutottam Shon egyik szolgájával Pole-lal.

-          Mit csinált? – mérgesedett fel egyből Jin.

-          Velem semmit. Nem vett észre. Éppen telefonon beszélt Shonnal… És…

-          És? – kérdeztem türelmetlenül.

-          Pole valami olyasmit mondott Shonnak, hogy nem tudta kiszedni egyik alkalmazottból sem, hogy hol vannak Sophie órái, ezért az egyik diákkal feltörette a suli rendszerét.

-          Akkor nem csak azt fogja tudni, hogy hol vannak az órái. – mondta Jin.

Tessa értetlenül pislogott.

-          A kártyáinkban van egy nyomkövetőszerű kis kütyü. Ennek segítségével a suli teljes terültén látni lehet az embereket. Legalábbis azt, hogy hol van a kártya.

-          És jövő héten ezt újítani akarják. – mondta Jin.

-          Hogyan lehet ezt még újítani? – kérdezte értetlenül Tessa.

-          Úgy hogy karórákba teszik bele és azt adják nekünk. Tulajdonképpen ugyan olyan lesz majd, mint a kártya csak nem lehúzni kell majd, hanem csak oda tenni valami lézer alá. – válaszoltam.

-          Ti honnan tudjátok mind ezt? – kérdezte Tessa elképedve.

-          Viccelsz. – mondtam neki – Én voltam az első, akik feltörte a suli rendszerét még harmadikos koromban. Azóta sem vettek észre, hogy folyamatosan turkálok a suli dolgaiban. De nem szeretem nagyon alkalmazni. Volt már pár rizikós helyzet, amikor majdnem lebuktam.

-          Te gimis korodban feltörted a suli rendszerét? – nézett rám elképedve.

-          Dehogy. – mondta Jin – Általános iskola harmadikban.

Tessa csak tátotta a száját. A telefonomat kezdtem el bámulni, amikor Jin elkezdte Tessanak mesélni, hogy miért vagyunk mi itt olyan nagy számok.

-          Tesi. – motyogtam.

-          Mi? – kérdezte Jin, amikor a barátnője teljesen elállta az útját és követelte, hogy mondjon el mindent.

Azt hitte megmentem. Tévedett.

-          Mentem tesizni. – mondtam és már ott sem voltam.

-          Késett Mr. Min. – ordította a tanár, amint beléptem. – De, a kosárban elért eredményei miatt ezért most nem bűntetem meg.

-          És mi lenne a büntetés? Fussak 10 kört? – motyogtam, miközben a szememmel Angyalkát kerestem.

Láttam a terem végében Kookiet és Jimint. Ők is észrevettek és intettek. És hát persze, hogy annak a tetűnek a vigyorgó fejét és a talpnyalóit előbb találtam meg, mint Sophiet. Hová vigyorog ennyire? Le kellett volna esnie, hogy mire készül ekkora vigyorral a fején. Követtem a tekintetét. Sophiera nézett. Visszanéztem rá. Éppen feldobott egy kosárlabdát és emelte a lábát. Elkezdtem rohanni Sophie felé. De későn. Shon megbikázta a kosárlabdát éppen akkor amikor Sophie az egyik labdáért hajolt le, hogy felvegye és a gyűjtő kosárba tegye. Az a pöcs fejen rúgta. Még a szemem sarkából láttam, ahogyan Jimin éppen behúz neki egyet, Kook meg a talpnyalóit püföli. Oda értem hozzá. Hason feküdt és nem mozdult. Óvatosan átfordítottam.

-          Sophie.

Semmi reakció. Óvatosan a karomba vettem és rohantam ki vele a suli dokijához. Még fél szemmel láttam, ahogyan Shont éppen lefogják miközben Jimin és Kook rohan utánam.