12. rész

12. rész

A vacsora

Sophie POV

Elmentünk vásárolni. Jó formán több cuccot vettünk, mint amivel jöttünk. Tessa nagyon izgatott volt. A tökéletes ruhát akarta erre az estére. Egy fekete egyszerűbb ruha mellett döntött, ami eszméletlenül állt neki. Én egy fehéret vettem. Nem akartam túlzásba esni, nem igazán szeretem az ilyen alkalmakat. Mindig is utáltam ismerkedni és bár mindig azt mondták nekem barátságos vagyok soha nem éreztem úgy, hogy ez a barátságosság nem csak az illem miatt van. Mikor fel cuccoltunk taxiba ültünk, és mentünk haza. Közben kiderült, hogy Tessanak meg van Jin telefonszáma. Jött egy SMS-e, hogy a 7 óra megfelel-e nekünk. Tessa visszaírta, hogy tökéletesen. Arra az estére, amúgy sem terveztünk semmi mást. Amint haza értünk bevettetem magam a zuhany álla, majd az ágyba. Másnap mindegyikünk egésznap csak pihent. Mindenkit lelombozott, hogy másnap már suli. Így csak TV-ztünk, én olvastam, aztán mindenki elkezdett készülődni.

Jin POV

-          Készen vagy már? – nyitottam be idegesen Sugahoz.

Ezen az estén mindennek működnie kellett. Az ablaka előtt állt tátott szájjal és a hirtelen jött érkezésemtől akkorát ugrott, hogy én is megijedtem.

-          Persze. Hyung ne ronts már rá az emberre folyamatosan. Legalább kopogj vagy valami. Mi lett volna, ha éppen tök pucér lettem volna?

-          Nagy baj. – feleltem a kérdésére. – Mit bámultál annyira az előbb? – indultam meg, hogy kinézzek az ablakán.

-          Semmit. – kapta el a karomat. – Menjünk. Nem akarod megváratni Tessat ugye?

Erre egyből készségesen vele mentem. A fiúkkal remek munkát végeztünk, ami a terítést illeti. Csak a 8 fős asztalunk körül kicsit szűkösen fogunk elférni. Amikor éppen az ételt ellenőriztem le ismét, ami már az asztalon volt, csengettek. Mentem ajtót nyitni. Haru állt előttem két üveg drága pezsgővel, mögötte Mia egy tortával. Minek hoztak ezek tortát? Mindegy már egy ideje nem akarok velük kapcsolatban mindent megérteni.

-          Szia! Haru vagyok. – mondta.

-          Jó estét! Jin vagyok. – köszöntöttem illedelmesen.

-          Ó, hagyd már. Tegezzetek csak nyugodtan. – mondta, majd két puszit is adott az arcomra.

-          Helló! – köszöntek a lányok is sorban, ahogy jöttek be.

-          Sziasztok! – köszöntem vissza.

Időközben a fiúk is lejöttek már és ők is elkezdtek mindenkit üdvözölni. Tessa elképesztően nézett ki. Egyszerre volt egyszerű, dögös és aranyos. Nem bírom tovább. Nekem kell ez a lány. Valaki mintha hiányzott volna.

-          Egy pillanat és Sophie is mindjárt itt lesz. – mondta Tessa. – Csak a kutyát nyugtatja, hogy visszamegy hozzá.

Amint kimondta lépéseket hallottam. Odafordultam, hogy köszöntsem őt. Amint megláttam már tudtam mit bámult Suga.

-          Angyal. – mondtam neki vigyorogva.

Rám nézett.

-          Nem, csak Sophie. De ha látok egyet majd szólok. – mondta majd mosolyogva rám kacsintott.

Bevezettem őket a nappaliba. A fiúk éppen hellyel kínálták a többieket. Rásandítottam Sugára miközben leültem Tessa mellé. A falat támasztotta és nagyon úgy nézett ki, mint akit éppen nem érdekel semmi. De még elkaptam, amikor félszemmel Sophiera nézett. Beszélgettünk egy kicsit és itallal kínáltuk a lányokat, amit jó párjuk készségesen elfogadott. Tessa nem ivott.

-          Hát akkor szerintem menjünk is az ebédlőbe. – mondta RapMon.

Jungkook csak erre várt. Egész nap a konyhában téblábolt és leste, hogy miből ehet. Bevonultunk mind az étkezőbe. Természetesen még azelőtt, hogy a lányok jöttek volna megbeszéltük, hogy ki hova üljön. Így mindenképp Tessa mellett kötök majd ki. Csak egy valamivel nem számoltam. Sophie annyira zavarodott volt, hogy folyamatosan csak egy embert követett, aki mellette ült a nappaliban. Tessat. És arra a helyre akart leülni, ahova nekem kellett volna. Mit tegyek? Nem akarom szegényt átküldeni a túloldalra. Már így is olyan kínban van. Éppen kezdtem lemondani a helyről, amikor Suga rám nézett. Aztán Sophiera. Egy kisebb sóhajtás közben megragadta a karját és átvonszolta a másik oldalra. De legalább a széket kihúzta neki. Amikor már mindenki szedett magának és elkezdtünk enni a lányok agyba-főbe dicsérték az ételt.

-          Őszintén. – mondta Zara. – Azt hittem a torta lesz az egyetlen étel, amit majd meglehet enni, de megleptetek. Ezek valami isteni finomak.

Már értem mért hoztak tortát.

-          Jiné az érdem. – mondta Taehyung teli szájjal.

Legalább nyelte volna le. Valami belerepült a tányéromba.

-          Bocsánat. – motyogta Sophie.

Ezt hogy csinálta?

-          Semmi baj. Ezt már éppen el akartam kérni. – mondtam neki mosolyogva.

Hálásan visszamosolygott rám miközben bekaptam azt a darab húst, amit Isten tudja hogyan sikerült átlőnie a tányéromba. Kicsit néztem őt, hogy rájöjjek, mitől lehet ennyire zavarban. Igazából senkire nem nézett rá. Csak a tányérját bámulta és néha kicsit megremegett. Átsiklott a tekintetem Sugara. Le volt sütve a tekintete és ő is csak a tányérját bámulta. Vagyis nem. Sophiet bámulta. Egyfolytában. Amikor észrevette, hogy nézem felemelte a tekintetét. Közönyös arcot vágott, a boros pohara után nyúlt és akkor Sophie, már megint nem tudom hogyan, de kiverte a kezéből a poharat és az összes bor Sugara borult.

Suga POV

Hogy lehet valaki ennyire béna? Becsuktam a szemem és vettem egy mély levegőt. Nem voltam mérges, de nem tudom megérteni, hogy ezt hogyan tudta már megint megcsinálni.

-          Bocsánat. Nem akartam. – nyúlt felém az egyik szalvétával, gondolom hogy letörölje, amit nem lehet.

-          Semmi baj. – löktem félre a kezét.

Felálltam és kimentem a fürdőbe. Elkezdtem levenni a nyakkendőmet, amikor megjelent a tükörben.

-          Tényleg nem akartam. Sajnálom.

-          Tényleg nem baj. Ne sajnáld.

-          Had segítsek. – mondta.

-          Átöltözni? Mert ezen már csak az segít. – mutattam a kissé már kigombolt ingemre.

-          Akár. – mondta.

Rá meredtem.

-          Tudod mit értettem átöltözés alatt? – kérdeztem.

-          Hogy segítek új ruhát választani. – mondta.

-          Boros lettél. – mondtam neki.

-          Hol? – nézett magára.

-          Itt. – mondtam és a vállamra kaptam.

-          HÉJ!!! – méltatlankodott.

Nem nagyon figyeltem rá. Akkor sem, amikor elkezdte paskolni a hátam. Szerintem ütésnek szánta, de nem jött neki össze.

-          Suga mit művelsz? – háborodott fel Jin, amikor éppen a lépcső felé vettem vele az irányt.

-          Azt mondta segít átöltözni. – mondtam.

-          Nem úgy értettem. – mondta erre.

-          Már késő.

Felvágtattam vele az emeletre, kivágtam a szobám ajtaját, majd egyből be is csaptam és kulcsra zártam.