14. rész

14. rész

A suli

Sophie POV

A suli. Te jó ég. Ez tényleg valami nagyon elit dolog. Nem gondoltam volna. Mivel Alexa Bethany és én még nem érettségiztünk nekünk olyan tárgyakat kell felvennünk, amikből érettségizni kell. De a többiek azt vesznek fel, amit akarnak csak a kreditük meglegyen, és a vizsgákat csinálják meg, amiket kell, amúgy arra az órára járnak be, amire akarnak. És mindenki, aki közép és felsőfokú oktatásban van ugyanazokra a 1,5 órás órákra jár. Így történt, hogy Alexa, Bethany és én ugyanazokhoz az emberekhez írattuk magunkat, és matekra együtt járunk Petrával(hál’ istennek remélem majd segít), irodalomra Tessaval, tesire Zaraval, és nyelvekre Miaval. Amikor oda értünk a sulihoz mindegyikünk kapott egy csomagot. Ebben volt a szekrényünk kódja és, hogy hol van, egy kicsike vastag könyv hangya fasz betűkkel. Ez volt a szabályzat. Pff. Még én is meggondolom, hogy elolvassam-e, akkor mit várnak a többiektől. És volt benne egy kártya. Ezt kell lehúzni mielőtt órára mész, így a rendszer tudja, éppen hol vagy, mikor késtél és a többi. De ennek van még egy hátránya. Csak az iskola elsők és a sportokban kiváló teljesítményt elértek mehetnek be mindenhova. Miután meg kaptuk a csomagokat átirányítottak minket a suli könyvtárába. Ez a könyvtár elképesztő volt. Nem csak hatalmas, de nagyon modern is. Szinte minden sarkon állt egy gép, amibe ha bemondtad mit keresel megmondta, hogy hol van vagy, hogy egyáltalán bent van-e. Sőt ennél a gépnél ki is kölcsönözheted egyből. Itt kaptuk meg a tankönyveinket. Az első óránk irodalom volt. Így mentünk is egyből órára. Amikor beléptünk egy mogorva fiatal tanár éppen azt ismételgette, hogy fiú-lány, fiú-lány. Hát nem mondanám, hogy értettük miről beszél. Akkor eset le, amikor két lány egymás mellé akart leülni.

-          Mintha most mondtam volna, hogyan üljetek le. – kapott az alkalmon a tanár.

Összenéztünk a lányokkal. Hát nem mindegy neki, hogyan ülünk? Mindegy is. Ha ő így jobban érzi magát. Így esett meg, hogy úgy ültünk, hogy én ültem középen, jobb oldalamon Tessa, mögötte Alexa, a bal oldalamon Bethany. Tessa éppen a telefonját nyomogatta nagy mosollyal.

-          Jinnel beszélsz? – kérdeztem.

-          Aha, azt mondta ő is erre az órára fog jönni. És megkérdezte ki van még velem.

-          Akkor ti most teljesen együtt vagytok? – kérdeztem.

-          Hogy érted, hogy teljesen együtt vannak? – kérdezte Alexa értetlenül éppen két csokiba harapás között.

-          Úgy értem, hogy már nincsenek gátak, meg ilyenek. Ez már nem a kezdetleges udvarolós-ismerkedős fázis?

Csak pislogtak rám.

-          Ahhoz képest, hogy soha nem volt barátod egész sokat tudsz erről. – mondta Tessa.

-          Csak, mert sokat olvas. – okoskodott Bethany.

-          És mert a rendes fiúkhoz van szokva. – fűzte hozzá Alexa.

-          Ti tényleg soha nem szoktatok könyvet olvasni? Ott egy csomó rossz fiú is van.

-          Ja, akik meg javulnak a szertett lány kedvéért. Vagyis ők igazából jó fiúk rossz fiú bőrben. – mondta Alexa a biciklis kesztyűjét igazgatva.

-          Ohhóóó kit látnak szemeim. Szöszi. A nevedre már nem emlékszem.

-          Te mit keresel itt? – pattant fel Bethany.

-          Nos, semmit, de valami értékeset találtam. – vetődött le mellém Shon. – Van valami, amit vissza kell fizetned nekem szöszi.

-          Tudtommal tisztességesen nyertem. Te csaltál nem én.

-          Nem érdekel, hogy nyertél. Akarom és kész.

-          Én viszont nem akarom.

-          Az engem nem érdekel. – akart volna végig simítani az arcomon.

Ellöktem a kezét. Ő viszályából lendítette meg, hogy pofon vágjon, amikor valaki hátulról elkapta a karját, felemelte és áthajította a hátam mögötti pad fölött a másik sorba.

-          Ez az én helyem. – mondta Suga egyszerűen miközben leült mellém.

kép

Suga POV

Mi a francot keres itt ez a tahó? Nem úgy volt, hogy New Yorkban van? Feltápászkodott és csak meredt rám.

-          Ki ne essen a szemed. – mondta neki Jin.

Már ott ült Tessa mellett úgy, hogy bármikor fel tudjon pattanni, ha kell. V Bethanyt, Jimin Alexát takarta.

-          Min Yoongi. Mondták, hogy itt lesztek, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar találkozunk is.

-          Nos, ha nem akarsz minket látni talán el is mehetnél. – mondta Jimin.

-          A lány tartozik nekem. – mutatott Angyalkára, aki felváltva nézett tátott szájjal rám és rá.

Most észbe kapott.

-          Egy frászt tartozom neked.

-          Láttuk, hogy nyert szóval mi lenne, ha tényleg felfognád végre és eltűnnél innen? – mondta Alexa.

Nyert? Mit csináltak ezek már megint?

-          Ezt nem hagyom annyiban. – mondta Shon.

-          Nem? Akkor mi sem. – mondta V és leült Bethany mellé, Jimin pedig Alexa mellé.

-          Hogy hogyan hiányoztak nekem maguk. De komolyan. Már vagy két éve, hogy nem ölték egymást az órámon.

Előre fordultam a tanár felé.

-          Most, hogy mindenki megbeszélte kit miért nyírna ki, talán el is kezdhetnénk.

Angyalkára néztem. (kép) Ő csak nézett engem. Felhúztam a szemöldökömet, hogy reagáljon már valamit, egy aprót mosolygott és előre fordult. Elővettem a telefonomat és írtam egy üzenetet Jinnek.

„Derítsd ki, mit akar Shon Angyalkától!”

Amikor megkapta rám nézett és egy aprót bólintott. Láttam, hogy meglöki Tessat és kérdez tőle valamit. Tessa csak intett neki, hogy várjon kitépett egy lapot a füzetéből és elkezdett írni. Addig lefektettem a fejemet a padra és néztem Angyalkát. Jött egy üzenet.

„Shon Mia volt barátja. Szakítottak, amikor ide költöztek, de tegnapelőtt összefutottak egy alvilági szerencsejáték barlangba, ahol Sophie kicsinálta Shont BlackJack-ben.”

Elvigyorodtam és Angyalkára néztem. Nocsak, mik ki nem derülnek itt. Még a végén kiderül, hogy igazából tudnak magukra vigyázni valamilyen szinten.

„Mennyit nyert el tőle?”

„200.000 dollárt”

Eltátottam a számat. Mennyit?

„Honnan tud szerencsejátékozni?”

„Petrától tanulták.”

Egyszer csak elém toltak egy lapot.

„Köszönöm!”

Ennyi állt rajta.