13. rész

13. rész

Puszi

Suga POV

-          Kérlek, engedj el. Én ezt nem akarom. – vált síróssá a hangja.

Letettem a szoba közepére levettem az ingem, ledobtam a padlóra, majd elterültem az ágyon. Csak félve pislogott rám.

-          Nem fogok hozzád nyúlni. – mondtam neki.

Kétkedő arcot vágott.

-          Tényleg nem.

-          Miért bízzak benned? – kérdezte.

-          Mert azt mondtad, hogy nem akarod. Férfi vagyok nem féreg. Ha egy lány azt mondja, hogy nem akarja, akkor tiszteletben tartom. Rajta válasz egy új ruhát és menj. – intetem neki.

A gardróbom felé fordult. Néztem, ahogy félve kinyitja, majd rám néz.

-          Rajta. Lent egy vacsora várja a folytatást. – mondtam mire belépett.

Nem telt bele 5 percbe és már hozta is az egyik fehér és az egyik világoskék ingemet. Feltartotta mind a kettőt.

-          Szerinted melyik? – ültem fel az ágyon.

Ránézett a két ruhadarabra és megemelte a fehéret. Érdekes választás. Tekintve, hogy eddig fekete volt rajtam.

-          A fehér is ugyan olyan jól kiemeli a szőke hajadat, mint a fekete.

-          A feketét nem a hajam miatt vettem fel.

-          Gondoltam. – mondta. – Le kéne zuhanyoznod. – mutatott a mellkasomra.

-          Valóban. – válaszoltam a mellkasomra nézve. – Ebben is akarsz segíteni? Te is boros lettél. – mutattam a szép fehér ruhájára.

Megrázta a fejét. Csak bámultuk egymást.

-          Sajnálom, hogy összekentelek. – mondtam neki végül.

-          Kölcsön kenyér visszajár. – dobta oda nekem a fehér inget és vitte vissza a kéket.

-          Most már elmehetsz. – mondtam neki miközben kimentem, hogy lemossam magamról a bort.

Mikor visszamentem a szobámba, hogy felvegyem a fehér inget, ha már úgy is gondosan kiválasztotta, még mindig ott volt és a képeimet nézte. Észre sem vette, hogy visszajöttem.

-          Még mindig itt vagy?

Felugrott a hangomra.

-          Tetszenek a képeim? – kérdeztem mielőtt megszólalhatott volna.

-          Csodálatosak. – mondta minden őszinteséggel és elismeréssel a hangjában. – Ez hol készült?

-          A suli parkjában.

-          Itt park is van?

-          Nem néztétek még körbe a sulit?

-          Nem csak itt-ott voltunk. Honnan ismeritek ilyen jól a suli teljes területét?

-          Mindig is idejártunk. Nagyjából itt nőttünk fel. – válaszoltam neki.

Elbeszélgettünk még egy ideig. Ő kérdezgetett én, válaszoltam, aztán fordítva. Látványosan nem tért ki a családi helyzetemre. Már mind a ketten az ágyamon ültünk, amikor az ajtó mögött megszólalt egy hang.

-          Rendben Suga. Most már tényleg engedd el Sophiet. – mondta Jin.

-          Nem vagyok fogoly. – méltatlankodott az említett.

Erre az ajtó mögül egy női nevetés jött.

-          Látod. – mondta Haru. – Ha Sophie rossz kezekben lenne, a barátod már nem élne. Erről gondoskodtunk volna. MIND. Gyere Sophie! Ideje haza mennünk. Holnap suli.

Rám nézett. Én meg a kezét bámultam. Még mindig volt benne két kép. Az egyik a kutyájáról a másik a parkról.

-          Most mennem kell. – hallottam a hangjában, hogy szívesen maradt volna.

Éppen le akarta tenni a kezében lévő képeket az ágyamra.

-          Tartsd meg. – fogtam meg hirtelen a csuklóját, majd el is engedtem egyből. – Nekem úgy is van még belőlük sok.

-          Köszönöm. Mindent. – mondta miközben felálltunk.

Még mindig csak bámult rám.

-          Úgy érzem, elfelejtettem valamit veled kapcsolatban, amit nem lett volna szabad.

-          Majd biztos eszedbe jut. – mondtam.

-          Remélem. – mosolyodott el.

Mielőtt még felfoghattam volna, mit csinál közelebb lépett és nyomott egy puszit az arcomra.

-          Addig is kárpótlásul. – mondta miközben kiment.

Csak álltam ott teljesen ledöbbenve.

-          Nagyon jól éreztük magunkat fiúk. Tényleg. – mondta Haru. - Remélem, hogy közelebbi kapcsolatba kerülünk, majd.

-          Már kerültünk is. – mondta V Jinre és Tessara mutogatva.

Pontosabban a kezükre. Össze voltak kulcsolva az ujjaik. Ezek szerint a mi Jin barátunk meghódította szíve hölgyét. Már éppen itt volt az ideje. Idegesített, hogy egyfolytában azt mérlegelte, hogyan tudna vele találkozni. Most már akármikor találkozhatnak.

-          Nos, igen. Akkor holnap a suliban biztos látjátok még egymást.

-          Téged nem? – kérdezte Sophie.

-          De igen, de nyilván nem velem fogtok lógni majd.

-          Ebben van valami. – mondta Zara.

-          Hát akkor, sziasztok srácok.

-          Sziasztok. – köszöntünk el.

Amint becsukódott a bejárati ajtó és indultam volna a szobámba elállták az utamat. Több irányból is.

-          Mi történt a szobádban? – kérdezte Jin fenyegetőzve.

-          Semmi. – mondtam. – Csak beszélgettünk.

-          Csak beszélgettetek? Ne már Hyung. Ő az első lány, akit beengedtél a szobádba. Ne mond, hogy nem volt semmi csak beszélgetés. – mondta Kook.

-          Nem volt más csak beszélgetés.

-          Jó, neked elhisszük. De fogadok, hogy egy hónapon belül ti is együtt lesztek már. – veregetett hátba RapMon, majd el is ment mindenki a dolgára.

Felmentem a szobámba. Holnap suli. Idáig nem vártam, de most már biztos, hogy legalább a fél órarendemet az övéhez hangolom majd. Meg akarom ismerni ezt a lányt. De félek tőle, és nem tudom, hogy miért.