21. rész

21. rész

A barátnője leszel, mert azt mondtam

Sophie POV

Először csak férfias illata járta be az orromat, majd teljesen elkábította az agyamat. Észre sem vettem és a nyelve már a számat járta be. Amikor a mellkasához szorított azt hiszem szívritmuszavarom lett. Csak a légzésre koncentráltam. Ki-be, ki-be. És ezután már semmire nem emlékszem. Egy valamit leszámítva. Azt a valamit, ami böködte a fenekemet. Félreértés ne essék, amikor ezt a furcsa dolgot éreztem Suga még mindig a mellkasához ölelt. Meg akartam nézni mégis mi van mögöttem, talán a kutya jött be az udvarról, vagy mi, de amikor meg akartam fordulni egy morgást kaptam válaszul és Suga csak még erősebben szorított magához. Ennek ellenére a fenekem böködése nem maradt abba. Kicsit még mocorogtam egy sort mire Suga felsóhajtott és kinyitotta a szemeit.

-          Ha nem húzol el innen, garantálom, hogy a létező összes reményedet elveszíted.

-          Persze! Még háborodj fel te. Én csak a küldönc vagyok, de persze mindig a küldöncök fejét harapják le az olyan nagyurak, mint te.

-          J-Hope! – mondtam

-          Mondjad szívi.

-          Miért böködted a fenekem?

-          Puhának tűnt.

-          Az arcod is puhának tűnik. Lehet kicsit megjáratom benne az öklömet. – motyogta Suga lehunyt szemekkel, majd az arcát a hajamba fúrta – Mit üzentek a többiek?

-          Kupaktanács a nappaliban.

-          Mindjárt megyünk. – mondta.

Mondanom sem kell bele lettem volna pirulva a zoknimba, ha lett volna rajtam. Zokni híján az összes zavarom az arcomba tódult. Suga ismét sóhajtott egyet. Majd eltolt magától.

-          Öltözz fel! Addig kimegyek. Hol van a fürdő?

-          Folyosó vége. – mondtam.

Felkelt és a laza járásával, majdhogy nem szétcsúszva, kiment.

-          Hála az égnek. Mit csináltam? Ez tiszta kínos. Most akkor mi van? – mondtam, mint egy magamnak.

-          Adsz egy törölközött?

A galaxis utazást megszégyenítve fénysebességgel pattantam fel az ágyamról és rohantam be a gardróbba becsapva magam után az ajtót. Egy másodperccel később rájöttem, hogy ez bizony félre érhető és bunkó is, így csak lekaptam egy törölközőt, természetesen rózsaszín példányt, és kimasíroztam a bázisomról. Lehajtott fejjel nyomtam a kezébe.

-          Tessék.

Egyből visszavonulót fújtam és már indultam vissza, amikor elkapta az egyik kezemet. A csuklom köré fonta az ujjait és gyengéden visszahúzott.

-          Megbántad?

Nem volt semmi harag, bánat, méreg vagy arrogancia a hangjában. Egész egyszerűen csak megkérdezte. Ránéztem. Talán egy fél percig bámulhattam, amikor úgy éreztem rendeződött bennem minden a tegnap estével kapcsolatban annyira, hogy normális választ tudok neki adni.

-          Nem. Csak zavarba ejt. Nekem még soha nem… soha nem volt ilyenben részem.

Látszólag meglepte a válaszom, majd mintha egy kis diadal is lett volna az arcán. Odahúzott magához és homlokon puszilt, majd megfordult és kiment. Gyorsan visszabújtam a gardróbba és valami viselhető után néztem. Megvártam, míg visszaért és elmentem a fürdőbe, hogy megmosakodjak. A hajam égnek meredt, mikor tükörbe néztem. Kicsit szó szerint is. Villámgyorsan megmosakodtam és valamilyen szinten rendbe szedtem a hajamat.

-          Készen vagy? – jött Hope hangja az ajtó túloldaláról.

-          Hagyd már! Had készüljön el. – mondta Suga.

-          Kész vagyok. – nyitottam ki az ajtót.

-          Nagyszerű! - ragadta meg a karomat Hope és levonszolt a nappaliba.

-          Na, végre! Megjött a gerlepár is. – nyűglődött Jungkook.

-          Kuss már! Minél előbb elszabadulunk erről, annál előbb mehetsz vissza videojátékozni. De ahhoz az kell, hogy csendben maradj.

-          Mi az összeülés tárgya? – kérdezte Suga a kanapé egyik feléhez lépve, ledobta Jungkook lábait róla, és maga mellé húzva engem, leült.

-          Ti. – vágták rá szinte egyszerre.

-          Mi?- néztem kicsit kétségbe esve.

-          Jah. Pontosabban a megtámadásod és a csajok védelme. – mondta Jimin unottan, mint aki bemagolt szöveget mond.

-          És mi a nagy ötlet? – kérdezte Suga.

-          Egyszerű. – mondta RapMon – Te és S.

-          Most már mindegyikőtök így fog hívni? – forgattam a szememet.

-          Járni fogtok és mindenki dönthet ki kihez fog költözni. – folytatta RapMon oda sem figyelve rám, nekem meg leesett az állam.

De úgy tűnik ezen az egészen én problémáztam egyedül, mindenki más teljesen nyugodtan hallgatta őket.

-          Várj! Mi? – adtam most már hangot a háborgásomnak.

-          Te és Suga…

-          Meg ne ismételd. – förmedtem rá – Ez egy rossz terv.

-          Nem az. – mondta Kook, látszólag nyugodtan, viszont már viszketett a tenyere, hogy játszhasson, de az enyém is, hogy valakit jól képen töröljek.

-          Figyelj! – kezdte V – Sugától mindenki fél. Nekem elhiheted. Ovis kora óta ismerem a srácot, és azóta megkap, amit csak akar egyetlen nézésével.

-          Ne túlozz! – szólt rá Suga – Két nézésembe kerül.

Erre a fiúk egységesen felröhögtek.

-          Lényeg a lényeg. – folytatta V – Ha mindenki úgy tudja, hogy te meg Suga jártok, akkor mindenki be akar majd vágódni nálad, hogy bevágódhasson Sugánál. Ami azt jelenti, hogy a suli nagy részének eszébe sem jut majd valamit elkövetni ellenetek. A többieket pedig már le tudjuk rendezni. Ez egy jó terv. – nézett rám nyomatékosan.

Aha, ő is játszani akar.

-          Lásd be S. Van értelme. – mondta Mia.

Nem hiszem el, hogy S.-nek hívott.

-          Csak el kell játszanod semmi kötelezettség vagy ilyesmi. – mondta J-Hope mosolyogva – Sőt, ha akarsz az én ágyamban is aludhatsz. – vigyorogta.

Erre Suga megfeszült mellettem. Van egy olyan érzésem, hogy Hope nagyon jól ki tudja találni mi az ember gyengepontja.

-          Mindjárt meglátjuk, milyen gyorsan futsz, te ló. – fenyegette Suga.

-          Mi ez a költözés dolog? – pánikoltam tovább.

-          Az semmi. – mondta Tessa – Csak…

-          Csak így hatékonyabban tudnánk rátok vigyázni. – segített neki Jin.

-          Ja, ez meg miattatok van. – sóhajtottam.

-          Mindenki miatt. – háborodott fel Tessa.

-          Na, akkor jártok végre vagy mi lesz? – lógott le a karfán Jungkook.

Mindenki rám nézett én meg hirtelen nem tudtam, hová bújjak. Felnéztem Suga szemébe és a tekintetem ott is maradt.

-          Én benne vagyok, ha te is. – súgta olyan halkan, hogy csak én hallhassam.

-          Ez így nem jó. Az elsőt rendesen akarom. - motyogtam

-          Senki nem mondta, hogy nem lehet rendes az álkapcsolatotok. – mondta Kook felpattanva, gondolta „Addig üssük a vasat, amíg meleg.” – Felőlünk járhattok is annál jobb. Már úgy is aludtatok együtt…

Suganak eddig tartott. Befogta Kook száját és belenyomta a fejét a kanapéba.

-          De csak aludtunk. – mondtam, és az arcom vörösségéből tudtam ezt senki nem hiszi el.

-          Na mit mondasz Angyal lány? – kérdezte RapMon – Mindenki biztonsága. Vagy a te lelki világod?