22. rész

22. rész

Ez most komoly?

Sophie POV

-          Mindenki biztonsága vagy a te lelki világod. – dünnyögtem RapMon hangját mímelve.

-          Most már megnyugodhatnál. – mondta Suga nagyot sóhajtva mellettem.

A sulis szekrényeink előtti ablakpárkányban ültünk. Lassan már 2 hónapja, hogy Suga és én „jártunk”. Nem alakítottam valami rosszul, de ez csak és kizárólag Suga érdeme volt. Ő jobban játszotta a szerelmest, mint én. Őszintén még soha nem volt barátom így nem nagyon tudtam mit is kellene csinálnom.

-          Bocs! – mondtam, igazán nem őt kéne emiatt szekálnom - Csak rossz így az egész. Mintha magunkat is átvágnánk.

Felkuncogott. Fél karjával, ami a vállamon pihent magához húzott és egy puszit nyomott a halántékomra. Már teljesen megszokottnak számítottak ezek a gesztusok egymástól. Sokszor már a házban is ezt csináltuk, pedig ott senki nem láthatott minket.

-          Nem is tudod mennyire beletrafáltál. – mosolygott rám.

Visszamosolyogtam.

Nem beszéltünk róla. Arról az estéről, amikor „megtisztított”. A tesója elkerül engem úgy ahogy. Néha azért megtalál, ilyenkor vannak nézeteltérések, de soha nem fajulnak el.

Kicsengettek.

-          Gyere! Tudjuk le ezt a tesit. – vigyorgott rám kajánul.

-          Nagyon vicces. Többet nem próbálok meg veletek kosarazni.

-          De olyan kis aranyos voltál.

-          Nem béna voltam. Nagy különbség. – fűztem össze ujjainkat.

-          Hát, ja. Béna voltál. – rázta a fejét komolyan.

Nem tehettem róla, megmosolyogtam. Ezt észre is vette, a következő pillanatban meg neki ment valaki a vállamnak. Ezt nem hiszem el. Miért kell minden nap minimum egyszer belénk kötnie?

-          Neked is szia Woozi! – szűrtem a szavakat miközben erősebben szorítottam Suga kezét nehogy ráugorjon.

-          Angyalom!

Csak megforgattam a szemeimet és magammal húztam Sugat.

-          Ezért minimum félholtra kéne verjem.

-          Hát az nekem nem tetszene.

Meglepődve nézett rám.

-          Csúnya lenne utána a kezed. – magyaráztam kicsit feljebb emelve kezeinket.

-          Sophie! – kiáltott rám valaki.

-          Ne üvölts Zara. A nélkül is elég feltűnő vagy. – mondta Suga.

-          Gyertek, gyertek, gyertek. Haru és Hyunseung valamit mondani akar.

-          Tesin? – mutattam rá, hogy amúgy nekünk már tesi cuccban kellene feszítenünk egy pályán és igyekezni úgy csinálni mintha csinálnánk is valamit.

-          Hagyd már. Úgy sem csinálsz rajta semmit.

-          Ez ennyire feltűnő. – néztem Sugara, aki nagyon igyekezett visszafojtani a röhögését.

-          Gyere! – ragadta meg Zara a másik kezemet és magával húzott.

Mindannyian a kis betegszobában nyomorogtunk, ahol hónapokkal ezelőtt feküdtem, és ahol Suga hónapokkal ezelőtt először megcsókolt. Éppen belemerültem az emlékekbe, amikor nyílt az ajtó és ketten beléptek rajta. Haru úgy mosolygott, mint aki egy életen át boldog lesz. Hyunseung szégyenlősen vakargatta a fejét.

-          Hát srácok… Megkértem a kezét. És igent mondott.

Egy döbbent pillanatig azt se tudtuk hol állunk. Majd mindenkiből kitört az üvöltözés. Hyunseung elképesztő lelki válságban volt már hetek óta. Nem tudta, hogyan kérje meg Haru kezét, ezért minket kért meg, hogy segítsünk. Hát igen… az eredmény 14 féle randi lett. Amire Hyunseung mindre el is vitte Harut. De úgy tűnik a végén a 15. randi jött be neki.